Dohányzásról
Dohányzásról
A pipázás komótos, szertartásos szokás. Legrégebbi formája az indiánok békepipája, melynek funkciója a barátságos szándék demonstrálása volt. A pipa kiválasztása, tisztogatása éppoly fontos része a ceremóniának, mint maga a dohányzás. A füstöt pipázásnál nem szívják le, a nikotin a száj nyálkahártyájáról szívódik fel.
Keleten, az iszlám országokban a vízipipa (más néven nargilé, kotyogó vagy sisa) vált népszerűvé. A vízipipákat eleinte lopótökből, kókuszdió héjából vagy szarvból készítették, de manapság inkább az üveg és porcelánpipa dívik.
A vízipipának három fő része van: egy kő-, fa-, vagy fémedény, melybe az izzó fű kerül, egy vízzel teli öblös edény és a szár, amin keresztül a pipázó szívja a lehűlt füstöt. Vannak egy és több szívócsővel rendelkező vízipipák, utóbbiakat, a kotyogókat kifejezetten társasági használatra szánják.
Két olyan mód van, melynek során a dohányleveleket nem égetik el. A bagózás dél-amerikából származó szokás, lényege, hogy megrágják a speciálisan préselt dohányt, és kiköpködik. A nikotin a száj nyálkahártyájáról szívódik fel. A bagózás kissé nyers rítusa után érdemes megemlíteni egy társasági szórakozást, mely a XVII. századtól a XIX. század közepéig volt divatban, a tubákolást. A tubákolás a finomra őrölt dohánylevél felszippantását jelenti, melyet hatalmas tüsszentések kísérnek.
A nikotin az orr nyálkahártyájáról szívódik fel. A finomra őrölt dohányport burnótos szelencében (tubákszelencében) tartották.
A szivarozás szokása is az indiánoktól származik, Európában a XVIII. században jött divatba, népszerűsége azóta is töretlen. A szivar dohánylevélbe tekert, vágott, speciálisan pácolt dohány, melyet nem szívnak le, a nikotin a száj nyálkahártyáján keresztül szívódik fel. A szivar sokak számára státuszszimbólum, az ínyencek leginkább a kézzel készített, exkluzív szivarfajtákat keresik.
Manapság a szigorodó dohányzásellenes törvények hatására egyre több helyen szorulnak ki a dohányosok a szórakozóhelyekről, vendéglőkből. Az üzemeltetők emiatt egyre cifrább dohányos specialitásokkal csalogatják vissza vendégeiket: dohánnyal megfűszerezett ételeket lehet kapni egy New York-i étteremben, egy olasz étterem pedig több dohánnyal készült különlegességgel is előállt, a főételek mellett még dohánnyal fűszerezett édességet és dohányleves grappát is kínálnak, de hallottunk már füstízű Manhattan koktélról is.
Keleten, az iszlám országokban a vízipipa (más néven nargilé, kotyogó vagy sisa) vált népszerűvé. A vízipipákat eleinte lopótökből, kókuszdió héjából vagy szarvból készítették, de manapság inkább az üveg és porcelánpipa dívik.
A vízipipának három fő része van: egy kő-, fa-, vagy fémedény, melybe az izzó fű kerül, egy vízzel teli öblös edény és a szár, amin keresztül a pipázó szívja a lehűlt füstöt. Vannak egy és több szívócsővel rendelkező vízipipák, utóbbiakat, a kotyogókat kifejezetten társasági használatra szánják.
Két olyan mód van, melynek során a dohányleveleket nem égetik el. A bagózás dél-amerikából származó szokás, lényege, hogy megrágják a speciálisan préselt dohányt, és kiköpködik. A nikotin a száj nyálkahártyájáról szívódik fel. A bagózás kissé nyers rítusa után érdemes megemlíteni egy társasági szórakozást, mely a XVII. századtól a XIX. század közepéig volt divatban, a tubákolást. A tubákolás a finomra őrölt dohánylevél felszippantását jelenti, melyet hatalmas tüsszentések kísérnek.
A nikotin az orr nyálkahártyájáról szívódik fel. A finomra őrölt dohányport burnótos szelencében (tubákszelencében) tartották.
A szivarozás szokása is az indiánoktól származik, Európában a XVIII. században jött divatba, népszerűsége azóta is töretlen. A szivar dohánylevélbe tekert, vágott, speciálisan pácolt dohány, melyet nem szívnak le, a nikotin a száj nyálkahártyáján keresztül szívódik fel. A szivar sokak számára státuszszimbólum, az ínyencek leginkább a kézzel készített, exkluzív szivarfajtákat keresik.
Manapság a szigorodó dohányzásellenes törvények hatására egyre több helyen szorulnak ki a dohányosok a szórakozóhelyekről, vendéglőkből. Az üzemeltetők emiatt egyre cifrább dohányos specialitásokkal csalogatják vissza vendégeiket: dohánnyal megfűszerezett ételeket lehet kapni egy New York-i étteremben, egy olasz étterem pedig több dohánnyal készült különlegességgel is előállt, a főételek mellett még dohánnyal fűszerezett édességet és dohányleves grappát is kínálnak, de hallottunk már füstízű Manhattan koktélról is.